A Star Touring and Riding Hungary 10 éves születésnapja
Motorozni - az élet nagy ajándéka. Ebben mind egyetért, aki valaha is nyeregbe ült és megragadta a dolog varázsa. Motorozni egymagadban - nem egy elvetendő érzés, sokan esküsznek rá. Magától értetődőnek tűnik - adott a magányos, kóbor lovag-figura, egy modern-kori Don Quijote, csak Te, a Vas meg feletted az égbolt... Teljes szabadság (vagy annak illúziója), kell-e ennél több? Motorozni csapatban - egy JÓ csapatban -, hogy miért érdemes ezt(is) kipróbálni? Ezen a hétvégén - a Star Touring and Riding Klub tízéves fennállásának megünneplésekor - mostmár elmondhatjuk, méltó és sikeres ünneplés volt - talán megfogalmazódott pár válasz...
Íme:
Egy kétnapos esemény megszervezése persze nagyon sok melóval jár...A szervezett csapat előnye, hogy mindig van kire rálőcsölni a tennivalókat:), amiből számtalan akad.
Az első teendő a helyszín megtalálása volt. Hosszas keresgélés után több lehetőség közül végül az újlengyeli Akác-tanya lett a befutó. Jó választásnak bizonyult - a lovastanya a tulajdonos finn kötődése okán egy kis skandináv légkört visz az amúgy jellegzetesen magyar tájba - csinos faházak, szauna-házikók, békésen legelésző lovak biztosítottak idilli - bár kissé kontrasztos - hátteret rendezvényünkhöz.
Filmbe illő jelenet, mikor az idillt az érkező motorok dübörgése töri meg. Az meg egyenesen börleszk, ahogy a pázsiton immár százhúsz kilós, tetovált egyedek tollaslabdáznak. Sör- és büfésátor nő ki gomba módjára a földből. A medencében söröző emberek punnyadnak. Szőrös, halálfejes gyűrűvel díszített mancsok simogatják a tarka tanyasi macsekot, a háromlábú kutya maradékot kap.
A vendégkör a Star magyar tagjain - és azok családtagjain kívül (igen, ez hangsúlyozottan családi klub, túrákon feleség, gyerekek, pereputty, mindenki részt vehet), külföldi barátainkból tevődik össze - képviselteti magát a cseh, a bolgár Star és persze a vajdasági jóbarátok sem hiányozhatnak. Régi ismerősök bukkannak fel, öröm felfedezni régen látott arcukat. Előkerül egy kivetítő is, számtalan emlék elevenedik meg a fotókon, a tetszésnyilvánítás néha harsány. (Nehéz lenne felsorolni, hogy a 10 év alatt hány túrát, rendezvényt, összejövetelt hozott össze a Star, bebarangolva az egész országot, olykor a határokon túl is kalandozva - megmozgatott és összehozott ezzel temérdek motorozni szerető embert, ifjú titánoktól kezdve a családos embereken át egész a senior korosztályig).
Szombaton egy kisebb, 90 km-es túrára indulunk a környéken, svédasztalos ebédet ejtve meg közben - a csehek kissé csodálkoznak gyümölcslevesen - lila?!, leves?!, - bolgár barátunk, Nikolay az Erős Pistán, amit jóhiszeműen és meglehetős bőséggel ken a tányérra. A Nemzeti Dohányboltok intézménye sem arat egyértelműen tetszést, de mivel a cukor még Magyarországon is legális és könnyen hozzáférhető, visszaúton okkupálunk egy fagyizót.
Szombat délután kezdetét veszi az úgymond "hivatalos" ünneplés: újabb vendégek, baráti motoros klubok tagjai érkeznek. A vezetőség beszédben üdvözli a megjelenteket, csajok lejtenek motoros koreográfiát. Estére a hangulat egyre emelkedik, ebben nem kis szerepe van a Nemcsak Berry zenekarnak, amely a rock'n'rollt nyomja alánk - az egyetlen magyar banda, aki játssza az AC/DC úgyszintén egyetlen lassú számát...és milyen meggyőzően. A vacsorát a Star saját szakácsai remeklik, vaddisznóból készült a csodás pörkölt. Megjelenik egy ismert italmárka hostess-e is egy tableten játszható primitív kis vetélkedővel és mivel a motoros játékos emberfajta, ennek köszönhetően a többség éjfélre már narancsszínű nyereménytárgyakban - és ködben - ropja.A büfésátor kis női szigete barátságosan dereng az éjszakában, itt kávéra, ital-utánpótlásra és baráti szóra talál a megfáradt mulatozó.
Valamirevaló születésnapról nem hiányozhat a torta csillagszóróval, tósztok, összeborulás és az ajándékok sem - ekkora laposüvegeket még életemben nem láttam...Hajnaltájt az úri közönség is aktívan zenél már, flakonokkal dobol, szájharmonikával dzsemmel a Falka MC legkitartóbb szekciójával egyetemben. Aki aludni tér, hamar megbánja, a szívós vajdaságiak általában pirkadatkor lendülnek bele, egy hordozható erősítőt vonszolva maguk után gondoskodnak róla, hogy az énekesmadárkák kora reggeli pitypalattyolása senkit se zavarjon meg ezen a szent napon.
Vasárnap több-kevesebb alvás, pakolászás és reggeli után búcsút veszünk és ki-ki nekiindul a pár tíz- vagy akár több száz kilométeres hazaútnak... A sisak magányában van idő elmélkedni. Szép hétvége volt - sótlanul "sikeres csapatépítés"-nek is nevezhetnénk, ha nem rühellnénk szívből ezt a kifejezést. Jó együtt lenni a Star-os motorosokkal - a mai világban, ahol a mindennapok a hajszáról szólnak, minden ember, aki erőfeszítést tesz, hogy ebből a hajszából kiszakadjon, kincset ér. Mindenki, aki ebben az értékválságban értékrendet próbál kialakítani - még ha szélmalomharcot vív is - becsülendő. Különbözőségeink ellenére (van számos...), talán elmondható, hogy ezeket az értékeket mindegyikünk magáénak vallja, még ha nem is fogalmazza meg, csak oly módon, hogy motorra ül :a szabadság előbbre való a kényelemnél. Az emberi kapcsolatok előbbre valóak az anyagi javaknál. Az együttműködés fontosabb, mint egymás legyőzése... és némi buli olykor, hát az se árt.
Végül, de nem utolsósorban persze : az Út. Adja az Ég, hogy még hosszú darab álljon előttünk, köszönet mindenkinek, aki részt vett/vesz/vesz majd utazásunkban!
KissLimpár
