2020.07.03 – Csehország / Covid-sör-knédli túra # 7301 North Hungary Chapter

Kissé aggódva néztünk az idei motoros szezon elébe: vajon romba dönti-e a nyavalyás vírus a terveinket? A motorok már szinte toporzékoltak a garázsban - szerencsére júliusra a helyzet normalizálódott, és megnyílt Csehország felé az út.

A csapat anyaországbéli és felvidéki tagokból verbuválódott (ez praktikus: utóbbiak megértik a csehet is, nincs félreértés az étlapok körül…). Az esőt az odaúton sem úsztuk meg, de az előző, lőcsei utunk után (pacallá áztunk…) erre már csak letargikusan vállat vonunk.

A túra első két napját az ország északi részén elterülő Krkonoše hegységben, egy erdőszéli panzióban állomásozva töltjük. Napközben a kisebb Alpokra hajazó környéken teszünk egy kétszáz kilométeres kört, este a megérdemelt sörök mellett üldögélünk – hideg van, de a hangulatra nem lehet panasz. Aztán a harmadik napon egy kb. 300 kilométeres huszárvágással átszeljük az országot délnek, a Šumava irányába. Következő szálláshelyünk Český Krumlov lesz.

Český Krumlov nem véletlenül az Unesco-világörökség része. Az előző napokban is több szép, középkori városkát megnéztünk – Csehországban nincs belőlük hiány - de ehhez egyik sem ér fel. A Moldva folyó hurkot ír le a sziklameredélyre épült vár körül. A meseszerű hangulathoz hozzájárulnak a várárokban élő medvék, a szép kastélypark, a város közepén zakatoló vízimalom, a gazdagon díszített többszáz éves homlokzatok és persze a kihagyhatatlan sörözők. Itt az igazi cseh kaják (mindenhez knédli!) mellé jól csúszik a helyi sörfőzde habos-keserű remeke – a falon tábla: „a padlóra köpködés hatóságilag megtiltva”. A korsókat kerámia söralátétekre helyezik, ebből a kifolyt habot a földre önteni kifejezetten illendő és tanácsos: így nyeri el patináját az ódon kocsmapadló.

Miután a Šumava tájait is bejárjuk, utolsó este még búcsúra emeljük a korsókat. Ahogy általában minden túrán, itt is történt malőr – ha nem technikai, akkor egészségügyi, ez már csak így van. Áldozat. De szerencsére – ahogy általában - minden el is igazodott.

Az ötödik napon pedig irány haza!

Összességében – ki-ki lakhelyétől függően - 1800-2000 kilométert tettünk meg. Csehország ugyancsak motorozás-barát helynek bizonyult: jók az utak, a hegyekben kanyarogni is lehet, a táj változatos, a műemlékek csodálatra méltóak és nagyon jó állapotban vannak, az árak barátságosak (a sör itt a világon a legjobb ár-érték-arányú), az emberek pedig általában pont olyanok, mint mi, magyarok. Talán kicsit derűsebbek. Felfedezni-, bemotorozni való pedig maradt még bőven, érdemes lesz hát visszatérni!

Folyt. Köv.!

- Vica -

Jövőképünk

"Hosszútávú célunk: Életre Szóló Tagok Toborzása. Kiérdemeljük tagjaink hűségét. Odafigyelünk rájuk, kitaláljuk mire van szükségük, és azon dolgozunk, hogy értéket teremtsünk számukra.
Megbízhatóságunkról, rugalmasságunkról és fogékonyságunkról szeretnénk ismertek lenni, hiszen ezek velejárója a gyarapodás, a magas életkor elérése és az elégedettség. Tagjainkat a bizalom, együttműködés és kölcsönös tisztelet légkörében szeretnénk megerősíteni."